November elejére Európa meteorológiai állomásai esőt és ködöt jósoltak szinte a teljes kontinensre. Egyedül Trieszt környékére mondtak napsütést, arra a területre, ahol a kis szlovén mászóhely, Osp és Misjapec található.

Ahogy a szlovén, olasz, német, osztrák, szlovák, cseh és lengyel mászók, úgy mi is ide jöttünk, hogy belepillantsunk a sportmászás jövőjébe. Néhány évtized múlva az elektronikus bejelentkező-rendszernek köszönhetően nem lesz sorállás az utak alatt, sem feszültség és hosszadalmas várakozás. Már a kempingből leadhatjuk, hogy aznap milyen utakat szeretnénk mászni, és a kiosztott időpontban miénk az út, 15 percig.

Addig viszont a helyzet még a nehéz útjairól ismert Misjapecen is kaotikus. Hordák hömpölyögnek a 8a-k és 7c-k alatt, a nemzetközi hegymászótalálkozó hol vidám, hol pedig inkább fárasztó és lehangoló. A bokrok alól pedig az aluljárókból ismert húgyszag lengi be a vidéket.

A sport sajátosságainak köszönhető, hogy ha végül mászhat az ember, akkor minden hirtelen sokkal letisztultabb lesz. Már ha az évtizedes mászás miatt a fogások és lépések nem csúsznak, mint a szappan, és a szomszédos útban mászó nem a mi fogásainkat lépi.

Az áldatlan körülmények ellenére a hangulat mégis baráti volt, és Kornél megmászta az Urba novát, Ádám pedig a Ciao bejbet, amik 8a-s utak.

Itt pedig az összes kép, bizonyításul, hogy lehet úgy fotózni, hogy érintetlennek tűnjön a táj.