Tizenhét nittet távolított el a Cerro Torréről Roland Garibotti, írta egy fórumon a patagóniai mászó. A nitteket még a sztármászóként a helyszínre szállított David Lama csapata fúrta be. Garibotti, a környék neves mászója, és a viszonyok ismerője, arról is beszámolt, hogy a helyszínről eredménytelenül távozó csapat öt húzózsákot is hátrahagyott, amiket a helyi hordárok hoztak le végül.
Cerro Torre nagy reflektorral a csúcsán
David Lama 2009 novemberében azért repült a dél-argentin hegyvidékre, hogy szabadon mássza ki Maestri nevezetes útját, a Compressor utat. A 19 éves osztrák srác útjáról film készült volna a Red Bull támogatásával. David Lama a mászás előtt még úgy nyilatkozott a The Alpinistnek: "Cesare Maestri, aki 1970-ben először mászta meg a Cerro Torrét, egész sztrádát fúrt nittekből a dél-nyugati falra. Ennek semmi köze a mai stílushoz. Az old school hegymászás idején csak a csúcs meghódítása számított, és nem annyira az, hogy miként jutnak fel." Lama viszont kiemelte, úgy mászná meg a legendás utat, hogy nem hagyna maga után nyomokat.
Ehhez képest a csapat, amelyik a filmet forgatta volna róla, 60 nittet és 700 méternyi fix kötelet hagyott hátra a helyi guide-ok szerint. A terv ugyanis a rossz idő miatt végül nem sikerült, és Lamáék három hónap várakozás után hazamentek.
Nincs vita arról, hogy Lama megfutamodott volna. Jómagam ugyanebben az időben ugyanazokban a pizzériákban húztam meg magam a vad szél és a szűnni nem akaró eső vagy hó elől, mint Lama, meg mint a többi, reménykedő mászó. (Erről
többet itt >>>)
Az is csak február után, az időjárás javulásával derült ki, hogy az osztrákok számára a nittelőmester Maestri volt az apafigura. A helyiek szerint olyan területekre is nitteket raktak, ahol amúgy természetes biztosítási módokra is lett volna lehetőség. A Red Bull-csapat még a távozása előtt négy guide-ot bérelt fel, hogy a kötelet és a nittek egy részét eltávolítsák. A nittek többségét azonban a falon hagyták volna, mivel Lama a most következő szezonban újra megkísérelné a mászást.
Az osztrák fiú ígérte, hogy a mászás után kiszedné a nitteket, de a mászóetikailag kiművelt helyi közösség szerint a beavatkozás így is örök nyomot hagy a sziklán. "Mi lenne a reakció, ha elmennék Ausztriába, és végignittelném a Locker vom Hockert, Wolfgang Gullich és Kurt Albert útját. A fix kötelekről pedig annyit mondanék, mit szólnának, ha egy egész nyárra benn hagynék fix köteleket a Fishben a Marmoladán, a Philipp Flammban a Civettán, az American Directben a Druben, vagy bármelyik klasszikus alpesi útban?" - fakadt ki Garibotti, a környék híres mászója és önkéntes nagykövete egy újságcikkben.
Garibotti a közelmúltban elégelte meg a helyzetet, és a Col of Patience felett kiszedett tizenhét nittet, hármat azonban a helyén hagyott. Kiemelte, hogy Lamáék olyan helyekre is standokat fúrtak, ahol volt természetes standolóhely.
2010 januárja és februárja egyébként a patagóniai viszonyok közt is rossz időjárásáról volt emlékezetes. A hegyek alatti faluban összetorlódott a világ szponzorált mászótársadalmának krémje, de még ebben a mezőnyben is feltűnő volt, hogy milyen létszámmal van jelen a Red Bull-team. Magát David Lamát egyébként sosem láttuk az esőben népszerű buldertömbökön, de a pizzériában közvetlen és barátságos srácnak tűnt.
Maestri for dummies
Garibotti reakciója egyébként nem túlzó a Cerro Torre első megmászásának történetét ismerve. A blog terjedelme, és a rendelkezésre álló időm sem elég, hogy Maestri hajmeresztő mászását leírjam, de amíg a történetben szűz olvasó rá nem keres, a rövid sztori: Cesare Maestri 1959-ben bejelentette, hogy megmászta az azóta is a világ egyik legvadabb sziklatornyának tartott Cerro Torrét. Bizonyítékai több mint gyanúsak voltak, a világ kételkedett, egészen addig, míg a makacs olasz bepöccent, és 1970-ben ész nélkül nekiesett a hegynek. 450 nittet fúrva feljutott a csúcsra. Sikerét azonban nem fogadta egyértelmű lelkesedés, vajon miért?
