Egy ideig igyekeztünk úgy tenni, mintha a hőség nem befolyásolná a mászást, és szorgalmasan jártunk Gerecsébe, hogy próbálkozzunk az ország egyik legszebb és legtechnikásabb útjával, a Lélekharanggal (X-). Fáradozásainknak hála annyi mindenképpen kiderült, hogy a sikerhez valójában nem is mászótudás kell, hanem Maharishi Mahesh jógi elmélyültsége, Jean-Calude Van Damme harcművészeti tudása és Csisztu Zsuzsa hajlékonysága. A hőségtől kiütve megjelent lelki szemeim előtt a végtelenül kigyúrt Csisztu, amint egy indiai lebernyegben éppen sarokakasztást csinál az út első harmadában, saruja azonban beleakad a géppuska hevederébe és leesik. Felriadva tudtam, hogy nem szabad ilyen melegben mászni.
A nyári sportmászáshoz azonban vagy pacsirta tipusúnak kell lenni, hogy az ember örömmel keljen hajnali négykor, és reggel kilencig jól kimássza magát. Vagy hűvös régiókig kell utazni, amiből nincs sok Magyarország környékén. A Bécs környéki helyeket ismertető vadonat új kalauzunkban is inkább napos, félnapos helyeket találtunk, mígnem ráakadtunk két izgalmasnak tűnő zónára.
Fuchslochgraben
Az összes sztereotípiát összefoglaló nevű mászóhely Rax régiójában található, ami Budapestről három óra autóval. A hely paradicsom a germán mondavilág rajongói számára. A szük völgyet meredeken felszökő sziklafalak határolják, mindenfelé vad sziklatornyok meredeznek, ahová jó felállni annak, aki szeret egy kardot rázva üvölteni az ég felé. A falak egy része déli, a szemköztiek pedig érthető okokból északi fekvásűek.
A hely sajnos szebb, mint amilyen jó a mászás. Sok a könnyű út, de az utak nem túl karakteresek, ami Tomi szerint sznob kifejezés, de higgyétek el, hogy takarja a valóságot. Ennek ellenére jót másztunk a könnyű, 6b körüliutakon.