Egy ideig igyekeztünk úgy tenni, mintha a hőség nem befolyásolná a mászást, és szorgalmasan jártunk Gerecsébe, hogy próbálkozzunk az ország egyik legszebb és legtechnikásabb útjával, a Lélekharanggal (X-). Fáradozásainknak hála annyi mindenképpen kiderült, hogy a sikerhez valójában nem is mászótudás kell, hanem Maharishi Mahesh jógi elmélyültsége, Jean-Calude Van Damme harcművészeti tudása és Csisztu Zsuzsa hajlékonysága. A hőségtől kiütve megjelent lelki szemeim előtt a végtelenül kigyúrt Csisztu, amint egy indiai lebernyegben éppen sarokakasztást csinál az út első harmadában, saruja azonban beleakad a géppuska hevederébe és leesik. Felriadva tudtam, hogy nem szabad ilyen melegben mászni.

foldesandras: arac 022

A nyári sportmászáshoz azonban vagy pacsirta tipusúnak kell lenni, hogy az ember örömmel keljen hajnali négykor, és reggel kilencig jól kimássza magát. Vagy hűvös régiókig kell utazni, amiből nincs sok Magyarország környékén. A Bécs környéki helyeket ismertető vadonat új kalauzunkban is inkább napos, félnapos helyeket találtunk, mígnem ráakadtunk két izgalmasnak tűnő zónára.

Fuchslochgraben

Az összes sztereotípiát összefoglaló nevű mászóhely Rax régiójában található, ami Budapestről három óra autóval. A hely paradicsom a germán mondavilág rajongói számára. A szük völgyet meredeken felszökő sziklafalak határolják, mindenfelé vad sziklatornyok meredeznek, ahová jó felállni annak, aki szeret egy kardot rázva üvölteni az ég felé. A falak egy része déli, a szemköztiek pedig érthető okokból északi fekvásűek.

A hely sajnos szebb, mint amilyen jó a mászás. Sok a könnyű út, de az utak nem túl karakteresek, ami Tomi szerint sznob kifejezés, de higgyétek el, hogy takarja a valóságot. Ennek ellenére jót másztunk a könnyű, 6b körüliutakon. 

Sehol, még a Facebookon sem publikált felvétel a Guillaumet csúcsáról. Közhely, hogy a hegyek mindenkiből előhozzák legigazibb valóját, amit az alábbi felvétel is alátámaszt. Tizenhét és fél óra után elérve a csúcsot Áron megpróbál a lehető legmagasabbra kapaszkodni, jómagam az áhitat elcsukló hangjaival tudósítók, Tamás pedig unottan a csúcscsokit követeli. Rosszul hallható, de ez a felvétel utolsó mondata.

 

A patagóniai út teljes sztorija egyébként az udvarlástól a randizáson keresztül a beteljesedésig itt olvasható. 

 

Tizenhét éve mászom sziklát, tizenkilenc éve hegyeket. Régebben diákat vetítettem a túrákról, de akkor még volt a barátaimnak kölcsönadható diavetítője, nekem meg több ezer diám. 17 (19) év alatt sok minden változik, vettem például számos digitális fényképezőt, amelyeket leejtettem vagy elvesztettem a hegyekben. A köztes időben azonban rengeteg fotót csináltam, amiket a káoszelmélet alapvetéseit követve töltöm fel ide, mivel a számítógépem password vedi, a blog viszont nyilvános.

foldesandras: atatra2010febr 110

A kezdőposzthoz álljon itt az utolsó kép, amit az utolsó előtti fényképezőmmel csináltam. A kép elkészítése után csendben figyeltem, ahogy jó Lumixom pörögve tünik el Tomi mellett a Kis-Tarpataki völgy mélységeiben.

Ide kattintva látni lehet, hogy Gozony Gergő a vad sziklán kipróbálja vadiúj jégfejszéit, Bardócz Tomi északifal-arccal néz, Brumbauer Kinga körül kavarog a hó, Lám Bence pedig párásnak tűnik a lencsében.

Felmászom

De ki viszi fel a kötelet? Sziklamászás, nagyfalazás, mixmászás, alpinizmus.

Friss topikok

Linkblog