Erőss Zsolt nem adja fel, nagyjából így foglalhatóak össze annak a három napos túrának a tapasztalatai, amit a neves mászóval tettünk augusztus közepén. Az első magyar Everest csúcsmászó vadonat új, saját tervezésű protézist hozott magával a svájci Alpokba, hogy éles körülmények közt tesztelhesse a lábat. Már az első métereken látszott azonban, hogy a kísérlet sajnos nem volt tökéletes siker.

A túra fő célja a Svájc legmagasabb csúcsa alatt épült Monte Rosa-ház volt. Filmet forgattunk a high tech menedékházról, ami az okos tervezésnek és a csúcstechnológiának köszönhetően 90 szűzalékkal kevesebb energiát használ fel, mint egy ugyanekkora hagyományos ház. Amire egyébként szükség is van, olyan iramban fogynak a gleccserek a Monte Rosa alatt. A belső tereiben hol faházra, hol tengeralattjáróra emlékeztető szobákat díszítő régi fényképeken két olyan gleccert is találtunk, amelyek az ablakból már nem voltak láthatók. Egyszerűen elolvadtak. A teraszon később beszélgettünk egy erdélyi hegymászóval, aki úgy emlékezett, a kilencvenes évek elején még szintben gyalogoltak be az előző házhoz, nem kellett 200 (kétszáz!) métert leereszkedni, hogy aztán ugyanennyit kapaszkodjunk fel a másik oldalon. Ennyit a globális felmelegedésről, már csak azért is, mert a futurisztikus épületről és a környezetéről 1-2 hét múlva film lesz az Indexen.

Nézze meg a túrát és a hegyet egy kattintással>>>

A túrára meghívtuk Zsoltot is, aki balesete és amputációja után nem csak hogy már lábra állt, de fut, hegyet mászik és készül a következő expedíciójára. A kísérlet jól indult, Zsolt gond nélkül sétálgatott velünk Zermattban, ami a világ egyik legmenőbb sí- és hegymászóhelye, ahol ha nem talpig a legmenőbb felszerelésekben grasszál az ember a főutcán, szerencsétlen lúzernek nézi a korzózó közönség. Az ügyes svájci mérnökök ezekhez az igényekhez már fondüálló kabátokat és a márvány utcakövön sem csúszó bakancsokat is kifejlesztettek.

Míg az átlag hegymászó a bakancsát, Erőss Zsolt a tereplábát veszi fel a túra kezdetén. Zsolt néhány nappal az indulás előtt egy sítúrabakancsot öntetett a hegymászó protézisére. A magashegyi körülményekre szánt lábról azonban az első métereken kiderült, hogy alkalmatlan a hegyi terepre. A billegős, egyáltalán nem hajló bakancsban csak azért tudott járni, mert másik lábára hagyományos műanyagbakancsot vett.

Fotó: Földes András

Idő hiányában nem akartuk feljutni a Monte Rosára, Kovács Ádám operatőrrel hármasban a csúcs felé vezető úton másztunk néhány órát. A körülmények nem voltak ideálisak, előző nap havazott, a morénát alig félméteres, laza, csúszós hó borította. Ami két lábbal még tolerálható volt, protézissel már csak elképesztő nehézségek árán. 3400 méterre másztunk, ahonnan a túra legnehezebbb szakasza következett Zsolt számára: a fájdalmas és hosszú visszaereszkedés. A túlságosan nehéz és még annál is merevebb protézissel lehetetlennek tűnt a meredek lejtőn lefelé bukdácsolás, úgyhogy már az is elképesztő eredménynek tűnt, hogy a hegymászó órákon át összeszorított foggal küzdött minden méterért. Minket csak az rázott meg, amikor este kiderült, az expedíció nem a távoli jövőben indul, hanem alig kilenc nap múlva, augusztus végén.

További képek itt >>>

Erőss Zsolt ugyanis nem adta fel a tervét, hogy megmássza kilencedik 8000 méter feletti hegycsúcsát is. Nem arról van persze szó, hogy szeptember elsején elindul a 8201 méteres hegycsúcs irányába. Az expedíciózás első szakasza ugyanis azzal telik, hogy a hegymászók a párás Katmanduban próbálják kiváltani a csomagjaikat, adminisztrálnak és a városban sétálgatnak. További hetek, míg elérik az alaptábort és akklimatizálódnak. A csúcsmászást szemtember végére, október elejére tervezik.

Az indulásig hátralevő időt Zsolt egy új láb tervezésével és gyors legyártásával tölti.