Vége azoknak a nyomorúságos időknek, amikor az embernek instant kávéval felszerelkezve kellett szembenéznie a természet kihívásaival. A magukat gourmand-nek tartók esetleg odáig még elmerészkedtek, hogy kotyogó kávéfőzőt vittek magukkal a sziklafal alá, de minden civilizált ember tudja, hogy ez is csak nevetséges próbálkozás. A 16 bár alatti nyomáson készült kávét magára kicsit is adó ember nem fogyaszt, még akkor sem, ha 300 méterrel a földfelszín felett bivakol, vagy a sátron kívül lavinák bonyolítják a helyzetet.

Ezt a kínzó helyzetet oldotta fel Lajos, beszerezve egy hordozható eszpresszógépet. A masina nem egy nagy kar lehúzásával működik, hanem pumpálni kell, míg a nyomásjelző a 16 báros értéket nem mutatja. Cserébe viszont nem 150 kiló, hanem mintegy 25 deka.

A készüléket élesben teszteltük a Gerecsében. A metódus egyszerű: hordozható gázfőzőnkkel vizet forraltunk. Miközben a víz melegedetett, a kávégép biciklipumpára emlékeztető részével 16 barra tornáztuk fel a belső nyomást. A jó kávéhoz elengedhetetlen a megfelelő nyomásérték, aminek alakulását kis műszeren követhettük. A forró vizet beleöntöttünk a gép átlátszó, csészényi tartályába, fölé helyeztünk egy teafilterre emlékeztető kávéval töltött papírzacskót, a szerkezetet összecsavartuk, majd megnyomtuk a gombot, ami átengedte a filteren a nagy nyomású, forró vizet. Nem szabad elfelejteni, hogy a kifolyónyílás alá csészét helyezzünk, amit a gyártó szerencsére biztosít az igényes természetjárónak.

Miközben szívverésünk hirtelen felgyorsult, megállapítottuk, hogy kávénk a civilizációtól távol is kifogástalan minőségű. Örömmel töltött el minket a tudat, hogy ezúton is bizonyítottuk felsőbbrendűségünket a környék mohái, bükkfái és a varjak felett. Az ember újra és újra megmutatja, hogy nem kell feladnia a méltóságát még akkor sem, ha célja, hogy rövid ideig harmóniában éljen a természettel és annak oktalan kis lakóival.

További képek a vad természetben kávézásról és a szerkezetről igényeseknek itt