Gyurca harmadszor próbálkozott Paklenicán a Zenit nevű úttal. Bár a 350 méteres fal nem könnyű, van benne 7a+ és 7a, meg egy csomó 6c, soha nem a nehézségek miatt fordult vissza, hanem:

a. akivel mászott, egy rövidnadrágban és könnyű trikóban szállt be, és az út első felében kékre fagyott.

b. az utakkal sűrűn telenittelt falszakaszban áttévedtek a szomszédos Subarába. 

A remek mászónak most velem sem volt szerencséje. Bár az eltévedés folyamatosan kíséretett, végül az időjárás húzta keresztül a tervünket. Vad felhők gyűltek össze, és a szomszédos fennsíkot hosszasan csapkodták a villámok. Amikor csöpögni kezdett, végül férfihoz méltó döntést hoztunk. Nem, nem söröket bontottunk, vagy nőkről csevegtünk, hanem bölcsen ereszkedni kezdtünk. Tudtuk, a vizes fal reibungos szakaszán csak véres nehézségekkel jutnánk fel, amit nem segít az sem, ha közben belénk csap a villám. 

Alig egy óra alatt visszaereszkedtünk 6 kötélhosszot, így már a fal alól tekinthettük meg, ahogy eloszlanak a felhők, és kisüt a nap.

Happy end: Másnap kimásztuk a Nema dinka do dinka nevű utat (7b), és a felénél, amikor csöpögni kezdett az eső, csak nevettünk, mint a gyerekek.

Itt egy régi videó arról, milyen száraz időben mászni:

A bejegyzés trackback címe:

https://felmaszom.blog.hu/api/trackback/id/tr582968338

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Felmászom

De ki viszi fel a kötelet? Sziklamászás, nagyfalazás, mixmászás, alpinizmus.

Friss topikok

Linkblog

süti beállítások módosítása